Szalai Gabriella az elfoglalt felnőttek angoltanára, aki vállalkozóként a nulláról, sőt, a mínuszból indulva megjárta a poklok poklát, ma mégis az ország legsikeresebb nyelvtanulástanára. Igen, merthogy ő nem nyelvet, hanem nyelvtanulást tanít.

Közösségi oldala meghaladja a 70.000 követőt, Angol Plusz Magazinját több mint 55.000-en olvassák hétről-hétre és több mint 10.000 eladott csomag tanulókártyájával a háta mögött tanítványai „sorban állnak” a termékeiért, szolgáltatásaiért.

Gabi fáradhatatlan kitartása mellett sokat köszönhet a marketingnek és az e-mail marketingnek. Ma már nem csak vevői tüntetik ki elismerésükkel, de a marketingszakma is megemelte előtte kalapját. 2015-ben elnyerte ugyanis a „Év Marketingese” díjat a Marketing Commando nagyszabású rendezvényén. Mivel Gabi is Webgalambos, mi is követjük fantasztikus eredményeit. Ismerd meg közelebbről az embert a cég mögött!

A tipikus “garázscég” sztori: egy ismerős csinált 20e Ft-ért egy weboldalt, és volt két angol tanulókártya csomagom, amit egy éve teszteltem már a tanítványaimon. Először csak 20-20 példány kinyomtatására volt pénzem, és a tanítványaim és az ismerőseik vették meg. Az első nagy lépés az volt, amikor egy ismerős nyomdásszal sikerült 1000-1000 példányban kinyomatnom.

Összetrombitáltuk Szekszárdon a barátokat, és egy teljes hétvégén át válogattuk a pakkokat egy kölcsönkapott irodában. Volt ott kétdiplomás jogász, gazdasági vezető, mérnök, belgyógyász és anesztes orvos. A legközelebbi barátok. Sosem felejtem el nekik ezt!

Volt olyan rendezvényünk, a Nulladik Angolóra, ahol ők voltak a kisegítő személyzet. A résztvevők nem is sejtették, hogy ki szolgálja ki őket. Mi meg azon nevetgéltünk magunk között, hogy ha el kellene altatni valakit, akkor azt is simán megoldjuk a helyszínen!

Az elején amúgy még heti egy alkalommal, kis vászonszatyorban hordtam a Zugló egyes postára teljes heti 3-4 tanulókártya megrendelést. Akkor még doboz nélkül, összegumizva. Máig nem tudom, mit gondoltak rólunk anno, amikor Szekszárdon négy kisboltban felvásároltuk az összes befőttes gumit.

De persze a legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor egy szép napon arra keltem, hogy az ügyetlen gazdálkodásom miatt -1,5 millió van a bankaszámlán, és mellette van még 2,5 millió adósságom. NAV inkasszó. És emellett a cég teljes havi bevétele alig 400e volt akkoriban. Innen szép nyerni.

Úgyhogy vettem egy nagy levegőt, írtam egy bocsánatkérő levelet a NAV-nak, és külön minden egyes cégnek, akinek tartoztam, és aztán nekiálltam alkalmazni azt a marketing tudást, amit a Marketing Commandótól tanultam. 36 nap alatt jöttem ki belőle, igaz, azt a hónapot nem kívánom senkinek sem. Visszatekintve viszont melengető biztonságérzetet ad, hogy a lehetetlenre is képes vagyok.

A barátaim tréfálkoztak egyszer egymás között arról, hogy mit mondanék, ha porig égne a ház, ahol lakom. Szerintük az első mondatom úgy kezdődne, hogy “Ebben az a jó, hogy…” Talán igaz is.

Van egy beépített, automata és állandósult szintű hálaérzésem. Döbbenetesen erős önvédelmi fegyver. És nemcsak a jóért lehet hálásnak lenni ám! A megpróbáltatásokért is! A kényelem még soha nem szült kiemelkedő eredményeket, de a szorult helyzetek és az erőforráshiány naponta hoznak ki apróbb-nagyobb csodákat az emberekből.

Amúgy, talán pont a személyiségem miatt éreztem magam annyira otthon New York-ban anno. Számomra az a kultúra olyan volt, mint egy kényelmes papucs, amibe belebújsz egy rohanós nap végén, miután lerúgtad a cipőd – és valahogy a lelkeden érzed, hogy puha és meleg. Nem tehetek róla, de fülig beleestem az amerikaiak “Let’s hope for the best” attitűdjébe.

Ha hagynak dolgozni. Nekem csak ennyi kell. Hadd írjak, hadd fejlesszek tréningeket, hadd kutassak a szakirodalomban, és hadd vegyek fel előadásokat!

De ez csak azután érett így be, hogy úgy döntöttem: nem fejlesztgetem tovább görcsösen a gyengéimet. Rosszul bánok a pénzzel. Szeretem hallani, ahogy a határidők elsüvítenek mellettem. Az admin munka (értsd: írd alá, töltsd ki, szkenneld be), és a szervezős, telefonálásos feladatok két hétig is elvannak nálam érintetlenül. Más kirázza ezeket a kisujjából, de nekem emberfeletti erő kell, hogy nekiálljak az ilyennek.

De ha meg kell írni 5 cikket még ma éjfélig, abban benne vagyok! Vagy ha most rögtön ki kell állni 10 ezer ember elé, és ad-hoc motivációs előadást kell nekik tartani, akkor fel sem kell készülnöm. Megyek ingyen és bérmentve. Sokkal kiegyensúlyozottabb az életem, mióta az erősségeimet fejlesztem a gyengéim helyett.

Ha egyetlen tippet adhatnék a boldog cégvezetéshez, akkor azt mondanám: írd össze, miben vagy jó, és mit imádsz csinálni, és minden mást adj ki, adj le! És hozz bátran kemény és fájó döntéseket ennek érdekében! Például hogy nem veszel új ruhát, vagy műszaki cikket fél évig, mert ki kell gazdálkodnod az új munkatárs fizetését. Sebaj, mert pont ez indít majd el a még fényesebb siker felé.

Vállalkozónak lenni a legnagyobb kaland amúgy! Semmi biztonság, semmi stabilitás. Mindig minden változik. Együtt kell nőni a cégeddel. A céged naponta kilök a komfortzónádból. Sokszor durván. De ez a legjobb benne, mert így állandóan tanulni kell.

Ó, ez könnyű! A megfejtés: tanulási képesség. Nem is vállalkozó vagyok, hanem hivatásos tanuló. Szenvedélyesen, és napi szinten tanulok.

Minden év vége felé Éva és Laci, a könyvelőink a profit miatt reklamálnak, és én mindig kötelességtudóan meghallgatom a mondandójukat, mert nagyon szeretem őket. De sose hallgatok rájuk. Minden pénzemet mániákusan tanulásra költöm. Súlyos milliók mennek el erre. A szeptember már Floridában ér majd, persze szintén tanulási célból.

Nekem nem kell az év végi profit. De a tudás, amit év közben vásárolhatok rajta – na, az már igen!

Az e-mail marketing építette fel a céget. A Webgalamb legelső verziója az első beruházásaim között volt. Emlékszem arra, amikor még csak 50 feliratkozóm volt. Aztán már csak úgy elhúztak mellettem a mérföldkövek: 1000, 5.000, 10.000 – és az 50 ezer már nem is tudom, hogy sikerült. Komolyan.

Egy biztos: hetente legalább háromszor hajnali 3 és 4 óra között keltem, és reggel 8-ig írtam. Minikönyveket, tele nyelvtanulási tippekkel, amiket ingyen küldtem ki a feliratkozottaknak. Több ezer oldalnyi szöveget szültem már az évek során.

Visszatekintve amúgy az első irományaim iszonyú rosszak voltak. De sokat írtam, és a gyakorlással fejlődtem. És persze mániákusan tanultam. A kedvenc gyakorlatom az volt, és ezt máig végzem: bármi élvezeteset olvasok, megkérdezem magamtól, hogy mi tetszik benne pontosan, és hogy tudnám ezt felhasználni az épp készülőben lévő írásom olvasmányosabbá tételére. A világ legjobb gyakorlata, azonnali fejlődést ad. Plusz teljesen ingyenes!

A sales szövegek egyszerűbbek. Minden kampány előtt kiküldök egy spéci, arra a kampányra szabott kérdőívet a vevőimnek. Megkérdezem, hogy milyen nehézségekkel szembesültek abban a témában, és mire vágynak igazán. Aztán az ő szavaikat egyszerűen behelyettesítem a megfelelő sales szöveg sablonba. És persze hozzáteszem az általam adott megoldás egy erősen előny-központú leírását. Így lesz könnyebb tőle az életed, ezért. Ennyi az egész. Pár nap alatt megvan a kötelező szöveg-pihentető körökkel.

De nekem szerintem könnyű, mert a termékeim mind spéci megoldások egy-egy nagyon konkrét nyelvtanulási problémára, és mert a vevőim tájékozott és tudatos nyelvtanulók, és bátran támaszkodhatok rájuk.

A hírlevelek, vagyis a cikkek nehezebbek. Több kutatást igényelnek. És élményeket. Egyik este például láttam a tévében egy Friderikusz-interjút egy világhírű magyar koncertzongoristával. Vadul jegyzeteltem közben, majd kicsit utána kutattam a tényeknek, és megszületett a “10 dolog, amiben a zongorázás és a nyelvtanulás hasonlít”. Aztán olvastam az Indexen egy cikket az ingyenes MOOC programokról, és felháborított, hogy milyen méltánytalanul eldugták ezt a szenzációs lehetőséget egy semmitmondó címmel, és némi kutatás után megírtam az “Ingyen tanulhatsz a világ legjobb egyetemein” című cikket. 14 ezer lájknál jár, míg az Index cikke alig 4 ezret kapott.

Láttam a YouTube-on Mark Zuckerberg kínai nyelvű előadását, mire megszületett a “Hogyan tanult meg Mark Zuckerberg kínaiul?” című cikk. Ezt senki nem írta meg a világon. Pedig szerintem adja magát a téma.

Vagy, olvastam egy annyira arrogáns idézetet Churchilltől, hogy szinte beleszerettem – mintha a nyelvtanulásról beszélt volna. Kerestem hozzá még hatot, és megírtam a “Churchill szerint a nyelvtanulás” című cikket. És így tovább. Sose fogyok ki a témából.

Egy jól bevált módszer az írásra: bármit hallok, vagy látok, gyorsan leírom a vázlatát Word-ben, vagy séta közben felmondom a telefonomra. Aztán amikor van egy nyugodt órám, formába öntöm. Csíra formájában van úgy 15-18 cikkem a mai állás szerint is.

Persze ehhez masszív mennyiségű input kell. Feliratkoztam egy rakás hírlevélre. A Positive Psychology News Daily-től a Harvard Business School Working Knowledge-ig. Aztán havonta egyszer könyékig turkálok egy úgy 180.000 szakmai újságot és magazint tartalmazó nemzetközi adatbázisban, ami ráadásul ingyenesen elérhető a Szabó Ervin könyvtárból. A neve EBSCO. Tempósan megy az értő olvasás, és anyanyelvi szinten beszélek angolul – ennyi az egész. Mindkettőért vért áldoztam be, de megérte.

És hihetetlen, de már megint a tanulásnál vagyunk…

Ez egyrészt egyszerű matek: annyit ér címenként, amennyit fizetni kell érte Adwords-ben és Facebookon. Jelenleg 70Ft-ért hozunk egy konverziót a Facebook-on, vagyis alsó hangon 4 milliót ér a címlistám.

Másfelől viszont, ha a mai napon kihúznák alólam a teljes címlistám, egy év múlva pont ugyanitt lennék – nagyobb veszteségek nélkül. A tudás miatt, ami mögötte van – és ez bizony felbecsülhetetlen érték.

Két nagyon fontos dolgot.

A szabadságot, hogy szerezhetek sok feliratkozót, és küldhetek nekik gyakran értékes tartalmat, eladás nélkül, mert nem darabonként fizetek a levélküldésért.

És a nyugalmat, hogy akármikor sürgős bevételre van szükségem, mondjuk egy nagyobb fejlesztéshez, vagy mert hoztam egy rossz döntést; egy seregnyi emberhez fordulhatok egyszerre segítségért, személyesen megszólítva őket. És a vevőim mindig a hónom alá nyúlnak, és kisegítenek. És ez utóbbi manapság megfizethetetlen érték. A kapcsolat. A lélek és a szív a cég mögött.

Kezdjenek el már ma este egyedi tartalmat gyártani, bátran, a saját hangjukon, leplezetlenül megmutatva a saját egyéniségüket – akármilyennek is gondolják azt! A hasonlókat azonnal vonzani fogják!

Az e-mail marketinget már többször megsiratták, mégis itt van. A tartalommarketinget is kezdték már temetgetni, de szerintem csak most kezdődik az aranykora! Tartalomdömping van, és pont ezért van szükség minden iparágban egy, vagy akár több megnyugtató hangra, aki megmondja, mit hámozzak ki a sok információ közül.

Szerintem meríts bátran ihletet másoktól – de sose a saját iparágadból! Onnan TILOS. Mert akkor hasonló leszel a többiekhez! Mindig teljesen más iparágból kell venni az ötleteket. Sokan tanácsolják, hogy figyeld a versenytársaidat – de szerintem ez iszonyú veszélyes dolog!!!

Épphogy tilos őket figyelni, mert az behatárol, megzavar, sőt tévútra is vihet! Csak a vevőkre szabad figyelni, és a te, saját, belső értékrendszeredre. Ebből jön az a fajta integritás, ami utána vonzza köréd az embereket.

Sokszor elkap a vágy, hogy odamenjek egy-egy gyerekhez, aki nyilvánvalóan halmozottan hátrányos helyzetben él, és elmondjam neki: kérlek, ne törődj bele a helyzetbe! Hidd el, minden a tiéd lehet, amit ma még csak a tévében látsz, csak tanulnod kell érte! Egyébként csináltam már ilyet, az utcán, pár tinédzserrel, aki pénzt kért tőlem. Helyből lenyomtam nekik egy motivációs előadást. Hű, de nagy lett a csönd!

Szerintem ennek az országnak hatalmas emberi tartalékai vannak – és nemcsak gyerekekben. Épp csak hogy a felszínt karcolgatjuk. Lesz még itt sokkal-sokkal jobb is, de ennek alulról kell indulnia. Tőlünk, vállalkozóktól. Mert szerintem senki másnak nincs ekkora hatalma változást előidézni.

Amúgy, egyetlen szuperképességre vágynék csak: bár fizikailag meg tudnám mutatni az embereknek, teljes valójában, hogy mennyi potenciál rejlik bennük, és micsoda eget rengető dolgokra képesek! Ijesztő élmény lenne számukra, az biztos. Bárkit sokként érne. Én meg közben ott kuncognék mellettük magamban…